Azzurri: Megújulás előtt

squadra_azzurra_logoA sikertelenül megvívott világbajnoki pótselejtezőt követően óhatatlanul őrségváltás fog bekövetkezni az olasz futballban, hiszen ha bizonyára nem is lesz féktelen fiatalítás minden poszton, egy emlékezetes korszak akkor is lezárult az Azzurri történetében.

A svédek elleni fiaskó után Gianluigi Buffon, Andrea Barzagli, Daniele De Rossi és vélhetően Giorgio Chiellini sem ölti már magára többször az Azzurri címeres mezét. Mindannyian egy-egy korszak meghatározó tagjai voltak, Buffon például végérvényesen beírta magát az olasz labdarúgás történelemkönyveinek aranybetűs oldalaira a páratlan pályafutásával, amely során 20 éven át védte a válogatott kapuját.

Az utódoknak muszáj lesz rövidesen felnőni az elődök szintjére: a kapuban első sorban Gianluigi Donnarummától várja mindenki az áttörést, a fiatal játékos fejlődésének a nyári kálvária aligha tett jót, és az idei teljesítménye eddig elmaradt a tőle megszokottól, amelyet alighanem nagyban Mino Raiola számlájára írhatunk. Rajta kívül még a Genoával a kiesés ellen harcoló Mattia Perin, valamint a további tehetséges hálóőrök közül például Alex Meret, Alessio Cragno vagy Simone Scuffet küzdhet meg a gólvonal előtti helyért.

Barzagli és Chiellini elköszönésével a rutinos tagok közül a 30 éves Leonardo Bonucci feladata lesz a stabilitás a jövőben az Azzurri védelmében, aki mellett olyan tehetségek gyűjthetnek majd rutint, mint mondjuk Alessio Romagnoli, Mattia Caldara, Daniele Rugani vagy majd a jelenleg műtét után lábadozó Andrea Conti. Mindannyiukban megvan a potenciál, hogy az elődök pályáját kövessék, de ehhez elévülhetetlen fontosságú lenne, hogy a klubcsapataikban állandó helyet követeljenek maguknak.

A középpályán Marco Verrattinak minden eddiginél fontosabb lesz, hogy végre magához ragadja a karmesteri pálcát, amellyel eddig a válogatottban rendre adós maradt. De amíg eddig volt egy De Rossi, vagy egy Pirlo, most már egyikük sem lesz, mint ahogyan a gyakran sérülésekkel bajlódó Montolivótól sem várhatunk már világot megváltó teljesítményt, mint ahogyan az utóbbi időben Marchisio is sokat volt sérült, és várhatóan a szürke mezőnymunkában mindig becsülettel részt vállaló Parolo sem tervezhető már túl hosszútávra. Komoly előrelépés lenne az is, ha az új szövetségi kapitány a pótselejtezőkön oda-vissza totális csődöt mondó Candreva helyett a jobb szélre sokkal inkább beépítené végre Federico Bernardeschit, és nem mellőzné mindenféle észérv nélkül napjaink vitathatatlanul legjobb olasz szélső támadóját, Lorenzo Insignét. De érdemes lenne végleg eldönteni Jorginho sorsát is, a Napoli 25 éves brazil származású játékosa a Svédország elleni visszavágón debütált az Azzurri színeiben, és arra minimum rászolgált, hogy a továbbiakban is megkapja a lehetőséget a bizonyításra.

Támadóposzton Ciro Immobile és Andrea Belotti gyakorlatilag egyetlen, komoly csapat elleni fontos összecsapáson sem tudta megközelíteni a Serie A-ban mutatott góltermelését, és amíg a bajnokságban a kisebb csapatok ellen remekül szórják a gólokat a Lazio és a Torino színeiben, eddig az Azzurri rendszerint túl nagy falat volt számukra. Simone Zaza amikor már kezdett volna egyenesbe jönni, és másfél év után újra bekerült a válogatottba, szerencsétlen módon megsérült, Gabbiadini és Eder pedig ismét bizonyította hogy amíg a klubcsapatában sem tud állandó játéklehetőséget követelni magának, addig teljesen felesleges az Azzurriban csodát várni tőlük. Mario Balotelli helyzete még a szurkolókat is mindig megosztja, de a vb-ről való lemaradás után ismét felerősödhetnek az őt a válogatottba követelő hangok, hiszen a Nice csapatában újra magára talált, és azért 27 évesen talán még nem kéne végérvényesen lemondani róla, mint ahogyan a 30 esztendős Sebastian Giovinco előre kijelentett kihagyása is több mint vitatható volt. Az “atomhangya” mondjuk a fiatalításba már aligha férhet bele, de az is biztos, hogy rúgótechnikában is kreativitásban még mindig a legjobb a lehetséges alternatívák közül. Továbbá érdemes lenne Patrick Cutronét mielőbb a felnőtt válogatottba is beépíteni, a Milanban és az U21-es nemzeti csapatban nagyszerűen szórja a gólokat, és 19 évesként benne – Chiesához hasonlóan – meg lehet az a bizonyos tehetség, hogy akár a Totti-Del Piero-Toni vonal méltó utódja legyen.

November végén várhatóan kiderülhet, hogy ki lesz az Azzurri új szövetségi kapitánya, és ezt követően okosabb lehetünk afelől is, hogy Ventura utódja milyen irányvonalat képzel el az olasz válogatottnak a jövőben.

Kategória: Azzurri, Kiemelt Címkék: 

Ezt olvastad már?

Azzurri: “Nem ismétlődhet meg az 1958-as szégyen” Azzurri: “Nem ismétlődhet meg az 1958-as szégyen”
Ekdal: “Többet vártam az olaszoktól” Ekdal: “Többet vártam az olaszoktól”
Lapszemle: “90 percünk maradt megmenteni a VB-t” Lapszemle: “90 percünk maradt megmenteni a VB-t”

Szólj hozzá a témához!

A csillaggal (**) jelölt mezőket ki kell tölteni.

Hozzászólás elküldése

© 2017 Azzurri. All rights reserved. XHTML / CSS Valid.
Proudly designed by Theme Junkie.