Torinóban újra ragyogott az olasz labdarúgás. A
zebramezesek fegyelmezett és zseniális játékkal verték
korunk szupercsapatát, az FC Barcelonát. Hármat gurítva a
“hungarokatalánoknak ” a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének
odavágó mérkőzésén a Juventus Stadiumban . Csodálatos este
volt, amely klasszist szült a spanyolok által már korábban
körbeudvarolt Dybala személyében, a dél-amerikai támadó két
gyönyörű gólja után az elpusztíthatatlan Chiellini fejelte
meg az eredményt, amely a bianconeri játékát látva
egyáltalán nem túlzó, sőt a katalánok szempontjából hízelgő
az eredményre nézve!
Az előrehozott Bajnokok Ligája döntőnek is beillő összecsapás előtt egészséges önbizalomról tettek tanúbizonyságot az olasz gárda játékosai, akik ebben a szezonban értek arra szintre, hogy a Serie A-ban történő egyeduralkodásuk után a legrangosabb európai kupasorozatban is letegyenek valamit az asztalra. Azt gondolom, hogy Allegri tábornok elképzeléseinek megfelelően az első félidőben egyértelműen az történt, amit a minden hájjal megkent szakvezető kitalált. Paulo Dybala ravasz első gólja után diadalittasan csaptunk a levegőbe, és még akkor sem ültünk vissza a helyünkre, amikor a méltán zseniális Iniesta hatalmas ziccerbe került, mert a világ legjobb kapusa, az isteni Gigi kivédte a katalánok egyenlítését. Buffon az Buffon, az más kávéház Andres! A második nagyszerű Dybala tekerés után már elkezdtünk hinni benne és már vártuk a következőt. Jobb lett volna pihenő nélkül lejátszani ezt az ütközetet, mert megállíthatatlanul vágtattak a zebrák. És a második menetben sem hagyott alább ma este öregnek egyáltalán nem nevezhető hölgy lendülete. A harmadik dugót egy olyan hős szállította, aki sokadszorra bizonyította, hogy nem csak ” faragni” , de túlugorni is tudja az ellenfelet. Chiello bólintott arra, hogy ez az este a zebráké volt! (Chiellini)
” -Kedves Paulo, mit neked a napfényes Barcelona, amikor itt északon éjszaka is ragyog a nap, itt a helyed és hamarosan majd kőbe véshetik a neved, ha ilyen ütemben törsz utat a nemzetközi futball színpadán! “
Történt mindez úgy, hogy csapatként jelere vizsgázó Bianconeriben Barzagli, Lichsteiner és Marchisio személyében az utóbbi évek meghatározó szereplői csak a kispadról vagy onnan beszállva támogathatták csapatukat. Azt gondolom az Allegri mágiának még nincs vége, a hosszú út majd májusban érhet véget.
Érdekes volt látni a spanyolokkal szimpatizáló címeket, bekezdéseket: “Borzalmas (de nem lehetetlen) helyzetben a Barcelona” , “Lesz-e a Mission Impossible-nek második része? ” , ” Csodára lesz szükség a visszavágón?” és ehhez hasonlóak. A szalagcím azonban most ne a katalánokról szóljon, legyen ez: CSODÁLATOS JUVENTUS!
Feltámadás a visszavágón? Ugyan kérem ! Bár a Barca az előző körben megette a párizsis zsemlét, az nem jelenti azt, hogy pasta nem akadhat a torkán! Különben is , a várható olasz defenzivitás rácáfolt a kétkedőkre, hiszen az Allegri banda úgy védekezett, hogy támadott, már az ellenfél térfelén, és még egyszer: csodálatos győzelmet aratott!
A visszavágón pedig hasonlóan remek, bátor játékot várunk mi, az olasz labdarúgás kedvelői a Juventustól. A lehetetlen, ebben a párharcban már létezik és működött!