Mit üzenne a Juventus a Higuain-üzlettel?

Őrültnek tűnő pletykák szintjéről meglehetősen hamar eljutottunk a realitások talajára, így az elmúlt napokban Olaszországban az esetleges Higuain-Juventus biznisz szolgáltatta a legtöbb beszédtémát.

De mit is üzenne ez a transzfer Olaszországnak és Európának? A Gonzalo Higuain hátára biggyesztett árcédula hatalmas, de a Juventus számára mindez sokkal többet jelent puszta pénzügyi kérdésnél. Vincent Van Genechten írását saját véleménnyel kibővítve közöljük.

Szinte sokként hatott a hír, amikor először röppent fel: Higuain tárgyalásban áll a Juventusszal, Nápolyban most a Bianconeri ajánlatára várnak. De mivel először csak a Tuttosport számolt be róla, mindenki a szőnyeg alá seperte ezeket a pletykákat.

Nem sokkal később azonban a Sky Sport átigazolási szakértője, Gianluca Di Marzio is megerősítette, hogy egyeztetés történt a felek között, sőt, Higuain elvileg elfogadta a címvédő ajánlatát, amely 4 évre 7,5 milliós bért kínál neki, amivel a liga legjobban kereső játékosa lenne. Eközben az argentin gólvágó gyakorlatilag megerősítette a távozási szándékát, miután tavaly fantasztikus teljesítménnyel, 36 góllal lett gólkirály Nápolyban.

A Juve támadásának legnehezebb része azonban csak most kezdődik: meg kell próbálniuk meggyőzni az egyik legnagyobb riválist, hogy adják el nekik a legnagyobb sztárjukat. Vitás kérdés Higuain 94 milliós kivásárlási ára: még mindig érvényes, vagy már nem? A Gazzetta dello Sport és a CalcioNapoli24 azt állították, hogy a záradék június 30-án lejárt, Di Marzio és a Calciomercato viszont azt, hogy továbbra is érvényes, ugyanakkor lehetőség van a két 47 milliós részletben történő fizetésre is.

Akármelyik verziónak van igaza, ez nem is számít igazán. Gonzalo Higuain sokkolta a félszigetet, amikor elfogadta a Juventus ajánlatát, azét a csapatét, amely ellen a legtöbbet harcolt olaszországi karrierje során. Miután megszerezte Miralem Pjanicot az AS Romától, az Öreg Hölgy most végképp bebizonyította, hogy ők az ország egyetlen topcsapata, az egyetlen olyan olasz csapat, amely egyáltalán álmodozhat ilyen transzferekről.

Még ha Higuain végül nem is Torinóban köt ki, a Juventus már megnyerte a háborút. Mivel az Inter és a Milan továbbra is azzal van elfoglalva, hogy megpróbál visszakerülni a dobogóra, a Roma és a Napoli voltak a Juventus egyetlen hazai riválisai az elmúlt években. És bár a Roma már végrehajtott néhány ígéretes igazolást, így is elveszítették egyik legértékesebb játékosukat - éppen a Juve javára.

Eközben a Napoli a jelek szerint elveszíti azt a játékost, aki hónapokon át versenyben tartotta őket a Scudettóért. Még ha nem is adják el őt a Juventusnak, annak az esélye, hogy Higuain Nápolyban kezdi a következő szezont, egyre csekélyebb. Ez pedig azt jelentené, hogy csupán néhány hét leforgása alatt a Juventus a Romára és a Napolira is mérne egy-egy hatalmas csapást.

A Juventus megmutatta nem csak a Serie A-nak, de az egész világnak, hogy visszatértek az elitbe. Köszönhetően az intelligens klubmenedzselés, a szilárd beruházások és a pályán elért sikerek kombinációjának a Bianconeri újra készen áll rá, hogy bárkivel felvehesse a versenyt Európában a pályán is és gazdaságilag is. Elég megnézni, hogyan állnak ellen a Leonardo Bonucciért és Paul Pogbáért befutó hatalmas ajánlatokért. Ez egyébként pozitív üzenet lehet az egész Serie A-nak, amely megmutatja, hogy az okos gazdaságpolitika a sikerek alapvető összetevője lehet.

És mi történik, ha a Juve valóban meg tudja szerezni Higuaint? Sokan azt mondják, hogy őrültség ekkora összeget kifizetni egy olyan játékosért, aki decemberben már 29 éves lesz. Mások úgy vélik, a Juvénak túl sok játékosáról kellene lemondania, hogy összeszedje a Higuain megszerzéséhez szükséges pénzt.

Függetlenül attól, hogy a Juventus két részletben fizetné ki a vételárat, vagy Simone Zaza és Roberto Pereyra bevonásával csökkentenék a díjat, Higuain még jobbá tenné a csapatot. A futballisták általában 27 és 32 éves koruk között vannak a legjobb fizikai formában, ami azt jelenti, hogy Higuainnak még 3-4 éve is lehet ezen a szinten.

Elég arra gondolni, hogy Zlatan Ibrahimovic (34) és Cristiano Ronaldo (31) még mindig uralták a futball világát az előző szezonban. Azon kívül Higuain egyetlen meccset sem hagyott ki sérülés miatt az elmúlt két idényben. Egyszóval a Juventus tudja, mit vehet a pénzéért, ahogy akkor is pontosan tudták, hogy mit csinálnak, amikor több mint 80 millió eurót költöttek a 28 éves Pavel Nedvedre és a 29 éves Lilian Thuramra 2001-ben.

Ugyanilyen fontos ugyanakkor az ár, amit a Juventusnak Higuainért fizetnie kellene - és most nem a 94 millióra gondolok, hanem elsősorban Pogbára és Bonuccira. Ha a Juventus megszerzi Higuaint, de ezért cserébe kénytelen lesz lemondani két sztárja egyikéről (esetleg mindkettejükről), az üzlet nem éri meg. Ha a két említett játékos egyébként is távozna, és a Juve már előre elkölti az értük kapott pénzt, rendben van a dolog - kihozzák a maximumot a távozásukból. Ha viszont a Juve úgy tudja megszerezni Higuaint, hogy megtartja a jelenlegi sztárjait is, akkor azt üzeni Európának, hogy a jelenlegi Juventus erősebb, mint a 2001-es volt.

Mert hát hányszor hallhattuk (pláne Pogba kapcsán) a 2001-es példát? Hányszor hallhattuk, hogy bár Zidane-t, a világ akkor talán legjobb játékosát elengedte a Juventus, de az érte (plusz az Inzaghi, Kovacevic, van der Sar hármasért) kapott pénzből érkezett a klubhoz Buffon, Nedved és Thuram (meg a kevésbé sikeres Salas-Zenoni kettős)? Sokszor. Általános vélekedés szerint a Juventus akkor éppen ezért hatalmasat húzott Zidane elengedésével, és bár sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha, tény, hogy a mérleg gyakorlatilag a következő volt: távozott egy világsztár, de érkezett helyette három.

Gondoljunk viszont bele egy pillanatra, mi lett volna, ha a Juventus azon a nyáron úgy tudta volna megvenni Nedvedet, Buffont és Thuramot, hogy Zidane-t sem kell elengedniük hozzá. Merthogy most nagyjából ez lenne a helyzet, ha Pogbáék is maradnának, és Pjanic után Higuain is érkezne a Zebrákhoz. Persze Pogba (még) nem Zidane, de a hangsúly most egyrészt az árakon, másrészt a csapatban betöltött szerepen van, ezekben pedig Pogba felveszi a versenyt zseniális elődjével.

Amióta csak Paul Pogba berobbant a Juventusba - tehát immár legalább 3 éve -, az újságok másról sem írnak nyaranta, csak hogy melyik európai sztárcsapat viszi majd őt el végül 100 millió körüli összegért, és még a mikort sem nagyon faggatják, hiszen a lapok minden nyáron meg vannak róla győződve, hogy az lesz az az év, amikor a Polip búcsút mond Torinónak - erre azonban még mindig nem került sor, Pogba jó úton halad afelé, hogy ötödik szezonját is megkezdje zebracsíkos mezben. Az újságok természetesen azt is hozzátették, hogy amikor majd Pogba távozik, akkor az érte kapott pénzből a Juve majd jól bevásárolhat, vehetnek 2-3 klasszist is akár. Ha viszont Pogba megtartása mellett is képes lenne minden idők egyik legdrágább transzferét nyélbe ütni a Juventus, azzal méretes fityiszt mutatnának az európai sajtónak, és nem csak azt bizonyítanák be Európának, hogy visszatértek a közvetlen elitbe, hanem azt is, hogy erősebbek még saját, bivalyerős 2001-es önmaguknál is.

Az egészben egyébként az talán a legmeglepőbb, hogy még a Juventus szurkolói sem örülnének egyöntetűen Higuain érkezésének, és nem a szimpátia hiánya miatt, hanem egész egyszerűen mert sokan nem tartják elég jónak az argentint. Nos, ők valószínűleg nem sokszor látták őt játszani az elmúlt 5-6, de főleg 2-3 évben. Sokan kritizálják, amiért a válogatottban nem megy neki - 63 meccsén 30 gólt lőtt. Emlegetik, hogy nagy meccseken képtelen jól teljesíteni - olaszországi karrierje során a Juventusnak 3, a Romának 2, az Internek 5, a Milannak 4, a Laziónak 12, a Fiorentinának 3 gólt lőtt, európai kupameccseken pedig 30-szor lépett pályára és 15 gólt szerzett. Bár tény, hogy a nagy meccs-szindróma a Juventus szurkolóinak ismerős lehet, ugye, Paul Pogba…? De épp elég sok hasonló példát hozhatnánk még fel a futball világából, elég hozzá annyi, hogy egy Cristiano Ronaldo nevű srác egészen jól megél annak ellenére, hogy a fontosabb meccseken rendre csődöt mond. Egy oldalon még azt is láttam érvként felhozva az argentin ellen, hogy egyszer (a tavalyi szezon végén) zsinórban három 11-est hagyott ki tétmeccsen, fontos pillanatban- ez annyira komoly érv, hogy még reagálni is kár lenne rá.

Higuain persze ugyanúgy nem ér meg 94 milliót, ahogy Pogba sem 100-at, Illarramendi sem 40-et, David Luiz sem 50-et, Otamendi sem 45-öt. A mai, elszabadult piaci árak azonban ezt követelik meg, ezt pedig ha szeretni nem is kell, de igazodni hozzá kénytelenek a klubok.

Most, amikor elképesztő összegek cserélnek gazdát egy-egy játékosért, a jelek szerint a Juventus is hajlandó megfizetni a klasszisokat. Az esélye egy újabb Bajnokok Ligája győzelemnek már nagyon régóta nem volt ilyen nagy Torinóban, a Juve pedig szeretné megragadni ezt az esélyt. És ki hibáztathatná őket? Ha Higuain csatlakozik hozzájuk, az Öreg Hölgy következő néhány éve biztos alapokon nyugszik majd, ha pedig nem csatlakozik - nos, akkor is. Ez a legnagyobb húzásuk az egészben.

A cikk nagy része a Football Italia írásán alapul, de az utolsó szakaszban saját véleményt is bőven tartalmaz.