Borzasztóan vártuk a tegnapi meccset, beharangoztuk úgy, mint
az olasz futballszezon egyik legnagyobb meccsét
(ezt a véleményemet most is tartom), és nagyon, de nagyon
bizakodtunk. Aztán jött a meccs, eltelt 35 perc, és az ember
döbbenten ült a TV/laptop képernyője előtt, gondolkodva, hogy
mi a fene történt.
A “Mi a fene történt?” kérdésre én sem tudom a választ, hacsak annyit nem: ezen az estén a Bayernnek minden összejött, a Romának pedig semmi, így a két csapat között vitán felül meglévő tudáskülönbség sokszorosára nőtt az eredmény szempontjából. Nem célunk azonban a vereség okait keresgélni, mert egy ilyen vereségnél lehetetlen ráhúzni néhány konkrét okra a vizes lepedőt. A tényeken pedig úgysem változtat: a Bayern 7-1-re elverte idegenben a Rummenigge által a meccs előtt a legerősebb olasz csapatnak titulált Romát, ami ilyen minőségben duplán, triplán, százszorosan fájó sebet ütött az olasz foci testén - ugyanakkor a Roma továbbra is a 2. helyen áll a csoportban, és féltávnál még bőven a saját kezében van a sorsa.
Nem sok kedvünk van belemenni egy meccselemzésbe, ezért csak veszünk egy nagy levegőt, és túlesünk a lényegen, mint az a bizonyos férfi, aki ágyban találja magát egy csúnya asszonnyal. A müncheniek már a 9. percben vezetést szereztek Robben tekerésével, de ekkor még reménykedtünk - 3 hete Manchesterben még hamarabb került hátrányba a Roma, mégis talpra állt és 1 ponttal távozott. De aztán jött a Roma történetének egyik legborzalmasabb 13 perce, ennyi idő alatt ugyanis 4-et rámolt be a Bayern a minden létező módon széteső hazaiaknak. Nem részletezzük, csak soroljuk: 23. perc: Götze, 25. perc: Lewandowski, 30. perc: Robben, 36. perc: Müller (11-es).
Becsületére legyen mondva a csapatnak, hogy összekapta magát a második félidőre, már amennyire össze lehetett, persze ne legyünk naivak, a Bayern is sokkal kevésbé akart már focizni ekkor (lásd még: Müller-Rafinha csere, 60. perc). A Roma végre kidolgozott néhány helyzetet, majd a 66. percben szépíteni is tudott: Nainggolan beadását Gervinho fejelte a kapuba közelről, és néhány centis lesről. Nem sokkal később Gervinho hatalmas ziccerben léphetett volna ki, de a partjelző intésére les miatt megállították - a dolog szépséghibája, hogy saját térfélről induló játékos nem lehet lesen… Jött a hajrá, és 3 perc alatt újabb 3 lényeges esemény történt, ismét soroljuk. 78. perc: Ribéry gól, 79. perc: Shaqiri becserélése, 80. perc: Shaqiri gól. Ezekkel a találatokkal alaposan megforgatta a szívünkben a tőrt a Bayern, majd hagyott minket szenvedve elvérezni: Roma-Bayern, 1-7.
Ennek ellenére nem érdemes sokat keseregni ezen a meccsen, hanem el kell felejteni, tovább kell lépni, és meg kell mutatni a világnak, hogy ez nem az igazi Roma volt. A Farkasok a bődületes vereség dacára 2 pontos előnnyel őrzik 2. helyüket a csoportban, és minden esélyük megvan rá, hogy továbbjussanak a kvartettből - mi hisszük és tudjuk, hogy képesek rá. 2 hét múlva, Münchenben meg lehet mutatni, hogy messze nincs ennyi a két csapat között, utána pedig a City és a CSZKA ellen kőkeményen oda kell csapni, és nincs mese: tovább kell jutni. Természetesen az egyhetes poénok még sokáig adnak majd okot a kárörvendésre a Romával nem szimpatizálóknak, de idővel elülnek majd ezek a hangok is. Rudi Garcia dolga most nehezebb, mint valaha, hiszen egy óriási zakó után kell mentálisan összerántania csapatát a bajnoki versenyfutásra és a BL-küzdelmeire is, de ha valaki, hát ő képes lehet rá.
Nehéz ezt kimondani, de ha valamikor jönnie kell egy ilyen pofonnak, akkor nem jöhetne ennél jobbkor: a Romának bőven van ideje felállni a padlóról és javítani. Addig is, ma este a Juventus próbálhat valamennyit visszaszerezni az olasz foci rendesen megtépázott reputációjából, bízzunk benne, hogy sikerül nekik.
A Romának pedig üzenjük: fel a fejjel, küzdjetek tovább igazi Farkasokként!
