Hogyan tovább, AC Milan és/vagy Inzaghi?
A Milan vezetőedzője, Filippo Inzaghi nem találja a tökéletes egyensúlyt, ami sikerre vezethetné csapatát. Egy játékos-bálvány lassú ledőlésének lehetünk szemtanúi Milánóban?
Úgy tűnik, egyre fogynak Pippo lehetőségei abból a szempontból, hogy sikeresen kormányozhassa szeretett együttesét. A rossoneri a 11. helyen szerénykedik a bajnoki tabellán, és egy újabb sikertelen mérkőzésen vannak túl az Empoli ellen a San Siróban. Csak egy döntetlenre futotta a piros-feketéknek a kiesés ellne küzdő toszkán csapat ellen, amely tegnap kiváló játékkal rukkolt elő nagy múltú ellenfele otthonában. Destro révén vezettek a lombardok, de később a veterán Maccarone egyenlíteni tudott. Sarri mester együttese bátor játékkal rukkolt elő a San Siróban, és ha a továbbiakban is ilyen szervezetten szerepel, nem lesznek kiesési gondjai.
Az idény előtt a Milan vezetése a nemzetközi kupaindulást tűzte ki célul, amely egyenlőre nincs látótávolságon belül. Inzaghi mester hasonló “eredményességgel” irányítja a piros-feketéket , mint elődje, Clarence Seedorf. Akkor meg miért történt a váltás? - kérdezhetik joggal a csapatért aggódók.
Berlusconi elnök kedvencének egyre inkább fogy a becsülete. Állítólag a játékosok sem bíznak már úgy benne, mint kinevezése előtt. Fogadott apja egyenlőre nem nyilatkozik, nem erősíti vagy gyengíti egykori lieblingje pozícióját.
Feltűnő, hogy gyengének tűnik a játékosok erőnléte, néha mintha csak lézengenének a pályán. A meccsen ugyan gólt szerzett a nemrég igazolt Destro, de csak 23 alkalommal ért a labdába a mérkőzésen, ami nagyon kevés. Hiányzik a megfelelő össz- és passzjáték, esetlegesek a támadások a meccseken. Égető probléma, hogy nincsen igazi trequartista (irányító) a csapatban, és ezt a szerepet a holland De Jong próbálja betölteni. Bár kiválóan védekezik a labdarúgó, neki nem feltétlenül ez lenne a feladata a csapatban, amelyben a japán Honda és Menez is nagyon elhalványult. A fegyelmi helyzetről nem is beszélve, ideges labdarúgók, váratlan kirohanások jellemzők (lásd Mexes eltiltása). Pippo a legrosszabb statisztikával rendelkező edző a Berlusconi korszak történetében, és ezen nehéz lesz majd javítani. Bár a szakértők állítják, hogy a presidente nélkül más lenne minden - aki nem hajlandó lemondani a kedvenc csapata tulajdoni szerepéről - a csapat sokkal jobban szerepelhetne egy másik vezetés alatt. Ergo több pénzt kellene áramoltatni a klub működtetésébe, különös tekintettel az átigazolásokra.
A türelem, mint tényező egy ilyen múltú klub esetében fogyó eszköz, és lehet , hogy Inzaghi nem fejezheti be majd a megkezdett munkát a csapatnál.
Lehet, hogy Pippo most már örökre lesen marad a Rossonerinél?
